A gerinces rendszer
Encephalization
a Korai az evolúció gerincesek, egy különleges érzékszervi rendszer lett kapcsolódó minden jelentős része, az agy: az illatos szervek az előagy, a szem, a középagy, a fül, valamint a kapcsolódó szervek, a hindbrain. Mind a három szakasz, továbbá, kifejlesztett háti kinövések szürkeállomány képező, illetve a cerebrum, a középagy tető, vagy tectum, valamint a kisagy., Ezekkel a fejleményekkel a három részből álló agytörzset ezután öt régió agyává alakították át: telencephalon, diencephalon, mesencephalon, metencephalon és myelencephalon. Ezeknek az idegközpontoknak a primitív agytörzshez való hozzáadása lehetővé tette az érzékszervi és motoros rostok közötti nagyobb koordinációt és társulást.
az agy egyes részeinek a különböző gerinces osztályokban történő fejlődésének nyomon követésében bizonyos általános jellemzők nyilvánvalóak. Összefüggés van az agy egy adott részének mérete és annak jelentősége az állat működésében., Egyes neurális struktúrák (például a szaglóhagyma) jelentős méretűek és fontosak a primitívebb állatokban, de kevésbé szembetűnőek a legújabb állatokban. Halad a primitív, hogy elmúlt az állatokat, van egy fokozatos egy shift funkció az alsó agytörzsi a magasabb agykéreg.,
a hátsó agy hasonló a gerincvelő kibővített, elülső szakaszához. A szürkeállományban a dorsalis szenzoros és a ventrális motoroszlopok hasonlóak a zsinórban lévőkhöz., A hosszanti folyamatosságát ezek az oszlopok megmarad a korábbi gerincesek, de az utóbbi gerincesek az oszlopok szakítani a diszkrét magok, hogy szolgáljon néhány agyidegek. A hátsó agy részleges ellenőrzést gyakorol a gerincmotoros neuronok felett a retikuláris képződés révén. A halaknak és a farkú kétéltűeknek emellett van egy pár óriássejtjük, a mauthner sejtjei, amelyek némi kontrollt gyakorolnak a Ritmikus úszási hullámokért felelős helyi gerincvelői reflexek és az ezen állatokra jellemző flip-farok menekülési válasz felett.,
a hátsó agy az egyik fő szenzoros rendszer, az acoustico-lateralis rendszer befogadási területe, amely a fülből (hallás és egyensúly) és az oldalsó Vonalú szervekből (rezgés és nyomás) áll. Ez utóbbiak a fej és a test mentén sorokban helyezkednek el, halakban maradnak, de a szárazföldi gerincesekben eltűnnek.
a kisagy az acoustico-lateralis terület speciális részeként jött létre. A cerebellum legrégebbi része—az archicerebellum-egyensúlyi, a belső fülhöz és az oldalsó vonalrendszerhez kapcsolódik., A kisagy elülső lebenyét a paleocerebellum képviseli, amely szabályozza az egyensúlyi és izomtónust. A kisagy fő tömegét alkotja halakban, hüllőkben és madarakban. Emlősökben az agykéreg fejlődése és a kisagyhoz való kapcsolata korrelál a nagy agyféltekék megjelenésével. Ez az új része a kisagy, vagy neocerebellum, koordinálja képzett mozgások kezdeményezett agykérgi szinten. Emlősökben nagy mennyiségű rost köti össze az agytörzset a kisagygal., Ez a régió alkotja a ponokat, amelyek a kisagygal együtt a metencephalont alkotják. A hátsó agy kaudális része a medulla oblongata (myelencephalon) marad.
a középagy (mesencephalon) és a diencephalon alkotják az agytörzs elülső részét. Az agyidegek érzékszervi és motoros magjai a hátsó agytól a középagyig terjednek. A középagy tetője, vagyis a tektum, elsődleges vizuális központként fejlődött ki. Az optikai lebenyek, különösen a halakban és a madarakban, ennek a területnek a részét képezik. A halakban és a kétéltűekben a tektum az idegrendszer fő központja, és a legnagyobb hatással van a test aktivitására., Bár ez a terület még mindig jelentős a hüllőkben és a madarakban, az agyféltekék fontos szerepet töltenek be. Emlősökben az optikai érzések nagy része az agykéregbe kerül. Az agykéreg fejlődésével a thalamus asszociációs területként kevésbé lesz jelentős, az érzékszervi impulzusok reléközpontjaként pedig fontosabb. A zsigeri érzések és a zsigeri motoros reakciók központjai a hipotalamuszban alakulnak ki.,