A Vad Történetet, Hogy Mary Steenburgen Írta a Legjobb Eredeti filmzene. az Év

A bizarr odyssey, hogy Oscar-díjas színésznő Mary Steenburgen jött, hogy co-írja a eufórikus power-ballada, hogy Jessie Buckley végzi a végén a “vadrózsa” — könnyen az év legjobb eredeti filmzene. — kezdte 10 évvel ezelőtt, amikor a “Melvin, valamint Howard” csillag után felébredt egy kisebb kar sebészeti érzés, mint az agya lángolt.,

“furcsának éreztem magam, amint az érzéstelenítés elkezdett elhasználódni” – mondta Steenburgen. “A legjobban úgy tudom leírni, hogy csak úgy éreztem, hogy az agyam csak zene volt, és hogy minden, amit bárki mondott nekem, zenei lett. Minden gondolatom zenei lett. Minden utcai jel zenei lett. Nem tudtam más üzemmódba kapcsolni az elmémet.”

mókásan hangzik egy Oliver Sacks módon — a késő neurológus írta hasonló, potenciálisan stroke-ihlette tünetek könyvében: “Musicophilia” — Steenburgen nem volt elragadtatva a hirtelen gyökeresen megváltozott., A következő két hónap kemény volt. “Nem tudtam koncentrálni, nem tudtam volna cselekedni” – mondta. “Nem tudtam volna megtanulni a sorokat. A férjemmel kicsit megijedtünk.”

Steenburgen fia, Charlie McDowell filmkészítő (“a felfedezés”, “az, akit szeretek”), szintén próbálkozásként emlékszik rá. “Ha anyukád a műtét után odajön hozzád, és azt mondja, hogy a feje tele van zenével, azt hiszem, teljesen igazságos azt gondolni, hogy megőrült, és komoly pszichológiai problémái vannak” – mondta., “Hirtelen ezekre a homályos indie zenekarokra hivatkozott, és véletlenszerű hangszereket vett fel — nem fogok hazudni, a harmonika játék megőrjít” – nevetett McDowell. “Amikor ezt hangosan mondom, őrültségnek hangzik. Határozottan változás volt.”

annak ellenére, hogy az 50-es évek közepén a nők szerepei gyengék voltak, a színésznő nem igazán vágyott valami másra. Olyan ember voltam, aki nagyon szerette a zenét – mondta -, de soha nem voltam megszállott; megszállott voltam a színészetben, és ez elég nagy témának tűnt számomra.,”

amikor a zene nem ment el, Steenburgen rájött, hogy valamit tennie kell vele — ha csak az ő józansága miatt—, annak ellenére, hogy nem tudta, hogyan kell hangszeren játszani. “Felhívtam egy nagyon tehetséges barátomat a Martha’ s Vineyard-on, és azt mondtam: “Nézd, ha minden nap átjövök, és azt éneklem, amit a fejemben hallok, tudnál segíteni abban, hogy dalokká tegyem őket?””mondta. Több száz dalt írt azon a nyáron, és 12 legjobbat küldött egy zenei ügyvédnek az anyja neve alatt. “Együtt akart dolgozni A ” Nellie Wall-lal”, de aztán megjelentem helyette ” – mondta.,

a következő dolog, amit tudott, a Steenburgen a Universal-hoz szerződött dalszerzőként, és egy Nashville-i gépen volt. Ez volt az első lépés egy furcsa úton, amely végül majdnem egy évtizeddel később Tom Harper és Jessie Buckley küszöbéhez vezetett.

Flash-forward to 2017, when Harper — a young British filmmaker hot off directing a lush BBC adaptation of”War & Peace ” — had just found his next project., Szerelmes lett egy elektromos Nicole Taylor szkript, “vadrózsa,” egy hal-ki-a-vizet történet egy önpusztító Glaswegian country énekes, valamint egyedülálló anya, akinek csak álom az élet, hogy énekelni Patsy Cline balladák a Nashville Grand Ole Opry. Buckley-aki kulcsszerepet kapott A “War & Peace” — ben, miután hírnévre tett szert az “I’ d Do Anything” amerikai énekversenyen-beleegyezett abba, hogy Rose-Lynn Harlan-t játssza, Harper pedig a csontjaiban tudta, hogy tökéletes a szerephez.,

csak egy probléma volt: a klimaktikus dal, amely az egész filmet összekapcsolja, nem létezett. A szkript szárnyaló, eredeti himnusz, amely Rose-Lynn öveket egy szerető szülővárosi tömegnek az utolsó jelenetben, miután megtanulta összeegyeztetni álmait a valóságával oly módon, hogy mindketten egy kicsit különlegesebbnek érezzék magukat, de nincsenek részletek., Harper Londonból telefonálva emlékezett arra a szorongásra, hogy továbblépjen anélkül, hogy ez a döntő hiányzó darab lenne: “a szkript éppen mondott valamit,” Rose-Lynn hihetetlen dalt énekel, és mindent közvetít, amit az anyjának, a gyerekeknek és mindenki felemelkedett. A vége ” – mondta Harper. “Hitem volt, hogy kitalálhatjuk, de nagyon aggasztó volt.”A Universal zenei részlege néhány demót biztosított,de egyikük sem kattintott.

az utolsó pillanatban egy “Glasgow “(“nincs olyan hely, mint otthon”) nevű minta érkezett., “Megragadott a szívem abban a pillanatban, amikor hallottam” – mondta. “Csak összekapcsolódott.”Buckley, aki a “Fargo” Chicagói sorozatából telefonált, hasonló tapasztalattal rendelkezik: “éppen az volt a közvetlen érzés, hogy” ez a dal.””

ekkor tanulta meg először Harper és Buckley, hogy ki írta, és vakon találta magát a “Mary Steenburgen of it all”.”

mint kiderült, Steenburgen az elmúlt néhány évet azzal töltötte, hogy saját álmára támaszkodjon, hogy Zenevárosban készítse el., És annak ellenére, hogy sok előnye volt, amit a hírneve adott neki, sokkal idegesebb volt odamenni, mint Rose-Lynn Harlan, aki valaha is bármi miatt volt. “Félelmetes volt” – mondta. “Az első alkalom, amit csináltam, totális katasztrófa volt, és szó szerint sírva mentem vissza a hotelszobámba, kiáltoztam a szemem, és azt gondoltam:” miért lenne valaki olyan hülye 54 évesen, hogy azt gondolja, hogy valami újat tehet?””

de azt is érezte, hogy nincs sok választása. “Másnap reggelre visszatértem” – mondta., “Csak azt mondtam magamnak:” megyek, és éneklem a bleeping dalt, ha megöl!””Nem sokkal ezután Steenburgen vásárolt egy házat Nashville-ben.

McDowell még mindig nevet a memóriában, amikor meghallja, hogy anyja spontán elkezd rohadni az autó hátsó ülésén. “Nagyon könnyű lett volna Mary Steenburgen-nek, ha csak felteszi a nevét valamire, és egy új kreatív dologban a szokásos lépések sokaságát átadja, de ezt nem tette meg” – mondta. “Időt adott arra, hogy megtanulja a mesterséget, és ezt tiszteletben tartom. És el kell ismernem, hogy nagyon jól harmonikázott.,”

Steenburgen karrierje is adott neki egy egyedülálló előnye a verseny: míg a legtöbb dalszerzők, akik benyújtották demók “Wild Rose” voltak elégedve, hogy olvassa el a telek szinopszis és a munka nagy vonalakban onnan, Steenburgen közeledett a feladat, mintha a dal egy karakter neki játszani. “Harcoltam a teljes forgatókönyvért, mert úgy éreztem, hogy a történet ilyen kis részét nézem anélkül” – mondta. “Hol él Rose-Lynn? Hogy néz ki a lakása?, Gondolkodnom kellett a képek lehet, hogy összetartó, amit a termelés tervező, az operatőr, a zeneszerző keres; itt vannak ezek az emberek, akikkel még nem találkoztam, akik ugyanazt mondja. És amint elolvastam az egészet, megértettem, mit írunk.”

Ez a folyamat vezetett a felismerés: “ez egy igazán szerelmes dal Rose-Lynn, hogy az anyja … ez is egy szerelmes dal a város és egy szerelmes dal a koncepció az otthon és az a tény, hogy otthon nem kell a második legjobb neki ,vagy valami, hogy ő rendezi.,”

a két teljesítve dalszerző, aki korábban írt zenét a tv-show “Nashville,” Steenburgen co-írók Caitlyn Smith and Kate York-ban azért jött, hogy a projekt egy hasonló elismerését a kihívás az írás karakter-orientált akkordok. “Ez egy teljesen más izom” – mondta York. “Egy kicsit ki kell venned magad belőle — ez olyan, mint a színészet, azt hiszem.”Smith egyetértett:” ez teljesen más munka. Ha valaki másnak írsz egy dalt, akkor az nyitott, és néha nehéz kitalálni., És ha magadért írsz, tényleg a saját szívedbe ásol.”Ez a konkrét feladat egy kicsit mindkettő volt. “Úgy érzem, hogy belemehetünk ennek a dalnak a belsejébe, mert mindannyian hasonló őrült álomtörténetet éltünk” – mondta Smith.

Az első dolog, amit találtak ki, hogy Rose-Lynn imádja Patsy Cline, így a három írók tudták, hogy kézműves valami klasszikus ország DNS-t (nem egy kézenfekvő a feltételezés, egy film, ami épít, hogy egy szempillantás alatt-meg-fog-kihagyni-a cameo a műfaj-hajlító szupersztár, mint Kacey Musgraves)., Smith egy 6/8-as érzéssel ragadott meg valamit, és úgy döntöttek, hogy ott maradnak. De a dalszerzők azzal a szereppel is számoltak, amelyet Glasgow játszik Rose-Lynn életében, nem csak albatroszként a nyakában.

“bármi, amit írtunk, szerette Skóciát” – mondta Steenburgen. “Szóval felhívtam az egyik legjobb barátomat, egy skót nőt, aki dadusként kezdte, és úgy végződött, mint egy nővér” – egy olyan részlet, amely kísértetiesen jól illeszkedik a film cselekményéhez. “Ezért felhívtam, és azt mondtam:” beszélj hozzám az akcentusoddal-beszélj velem rólad.,”És ezen keresztül olyan képekkel zárkóztunk fel, mint a nyitó sor:” elkoptam a köveket a küszöböd előtt.””

az egész dal egy álomból néhány rövid óra alatt demóba ment-ami, amikor a “Glasgow” – t hallgatja, olyan őrültnek tűnik, mint a történet, amely Steenburgen-t társírta. “Lehet, hogy sekélynek hangzik, vagy mintha gyár lenne, amikor arról beszélek, hogy milyen gyorsan írjuk ezeket a dolgokat” – mondta Steenburgen -, de mindig így gondolok rá: “nem tudok napokig tartani egy jelenet elkészítéséhez.,”Nem tudom megmondani” nem tudom, mi az érzelem a karakter számára, szóval holnapig tudsz adni? Mindig határidőre kell mesélnem.”Steenburgen csak talált egy hátránya, hogy együttműködik Smith York: “olyan jó énekes, hogy az emberek megijednek a saját bemutatók, aztán menjünk, mert Hát én nem tudok énekelni, mint, hogy nem csinálom ezt a dalt.””

1996-98 AccuSoft Inc.,, Rendben

Buckley, aki hosszú ideje nem énekelt a produkció előtt, aggódott, hogy igazságot tegyen egy olyan dalhoz, mint a “Glasgow”, különös tekintettel arra, hogy nincs háttere a country zenében. “De a történet nagyon megindított” – mondta -, így leültem egy gitáros egy szobában, és nagyon rosszul énekeltem, és csak próbáltam érzelmi érzést csatolni hozzá, mielőtt elkezdtük a forgatást.,”

mire Buckley megtudta, ki írta a dalt, csak félig meglepődött: “értelme volt, mert egyértelműen valakitől származik, akinek összetett megértése volt a karakterről — valaki, aki képes volt arra, hogy egyenesen a gyökeréhez menjen, amiről ez a nő története szól, és sikerült olyan dalszövegeket írni, amelyek a felszín alatti repedéseket fedezték fel” – mondta.

míg Buckley saját története úgy érzi, mintha egy mese valóra vált volna, különbséget tett a karakterével. “Elmondtam neki a titkaimat, ő pedig elmondta az övéit, és egy másik embert építettünk együtt” – mondta., “”Glasgow “” egy dal a tartozás. Arról szól, hogy olyan helyekre nyújtsd magad, amelyekről nem tudod, hogy önmagadban vannak.”Hosszú idő óta először Buckley-nak volt valami éneke. “Ez a dal olyan ajándék volt számomra” – mondta. Viszont az ő ajándéka lett azoknak a nőknek is, akik ezt írták.

Steenburgen “lenyűgözőnek” nevezte Buckley teljesítményét, de úgy tűnt, hogy a tapasztalat alapvetően más módon változott, mint mindenki más. “A zene a génjeimben van, köszönhetően a családom nőinek, és azt hiszem, valahogy hozzáférést kaptam hozzá” – mondta., “Annyira elsöprő volt számomra az elején, mert nem nőttem fel azzal, hogy ez a hang a fejemben van, mint Kate és Caitlyn.”

egy dal barnstormerje, amelyet Rose-Lynn a film utolsó jelenetében előad, a börtöntől a paradicsomig tartó útjának fájdalmát és felfedezését közvetíti. Úgy kezdődik, hogy Buckley hangja a csend óceánján keresztül cresting, ahogy Rose-Lynn felhívja az erőt, hogy szembenézzen a sajnálatával, amíg el nem döntik a szerelmet., Bocsánatot kér a családjától, a gyerekeitől, és egész életében megpróbált elmenekülni: “ellöktelek, kitettem egy tűt a térképbe, aztán eltévedtem a viharban.”

Egy halk dal kezdődik, hogy hum háta mögött leskelődött a szöveget, mint az első napsugár után egy szélroham: Ez egy harmonika, világítás Rose-Lynn felé egy helyet, soha nem gondoltam volna azelőtt. “Meg kellett találnom a saját utamat, el kellett követnem a saját hibáimat, de tudod, hogy el kellett mennem” – énekel. “Glasgow-ban nem folyik sárga tégla út, de találtam egyet, amely erősebb, mint a kő.,”

, majd Rose-Lynn a refrénbe üt egy olyan ember édes megkönnyebbülésével, aki utat nyitott a szabadság felé, mivel Buckley hangja ismét alacsonyról magasra és hátra duzzad. Mindenki nevében énekel, aki valaha is keményen kellett tanulnia magáról: “nincs olyan hely, mint otthon”, ő és Rose-Lynn együtt énekelnek, és ahogy a dal olyan nagy lesz, hogy mindkettőt borítékolja, az összes Glaswegiai extrával együtt, akik a kelta kapcsolatokba zsúfolódtak a 12 órás forgatáshoz, és mindenki a közönségben. Megdöbbentő.

nem is a happy end, amit Rose-Lynn elképzelt magának., Mégis, a boldogság gyakran másképp néz ki, mint ahogy a fejedben láttad. Amikor Steenburgen élete egy váratlan kitérőt, úgy éreztem, a sors (vagy egy furcsa szokását anatómia) kényszerítve őt, hogy válasszon az álom volt, mivel ő csak egy csillogó szemű lány Little Rock, Arkansas, a különös új valóság az volt, megtámadta egy kórház egyik este. Most hallani tőle, úgy hangzik, mintha gyönyörű harmóniát talált volna a kettő között.

” nem estem ki a színészi szeretetből, amikor ez történt-mondta Steenburgen -, és még mindig nem., De sokkal több képesség van az agyunkban, mint gondolnánk, és beleegyezni abba, hogy bezárjuk és bezárjuk az ajtókat, olyan választás, amit mindannyian magunknak csinálunk. Kiderült, hogy nem kell ezt tenned.”

” Wild Rose ” már DVD-n és VOD-on is elérhető.

---