Logos (Magyar)

Logos, (görög: “szó”,” ok “vagy ” terv”) többes logoi, az ókori görög filozófia és a korai keresztény teológia, az isteni ok implicit a kozmoszban, rendelési, és így azt formában és jelentéssel., Bár a koncepció is találtak az Indiai, Egyiptomi, illetve perzsa filozófiai, illetve teológiai rendszerek vált, különösen jelentős a Keresztény írások, tanok, mint egy jármű a teherbe esés Jézus Krisztus szerepe, mint azt az elvet, hogy Isten működött a teremtés, illetve a folyamatos strukturálása, a kozmosz pedig felfedi, az isteni üdvösség terve, hogy emberi lények. Ez tehát Jézus létezésének alapvető keresztény tanítása.,

Az ötlet, hogy a logosz görög hittem, hogy abban a korban él, legalább a 6.-század-bce filozófus, Hérakleitosz, aki felismerni a kozmikus folyamat egy logók analóg a logikai képesség az emberben. Később a sztoikusok, filozófusok, akik a Citium Zeno gondolkodójának (i. e. 4-3. század) tanításait követték, a logókat aktív racionális és spirituális elvként határozták meg, amely áthatotta az összes valóságot. A Logosz providence-nek, a természetnek, az Istennek és az univerzum lelkének nevezték, amely az egyetemes logoszban található számos szeminális logóból áll., Philo Judaeus (Alexandriai Philo), egy 1. századi zsidó filozófus azt tanította, hogy a Logosz az Isten és a kozmosz közötti közvetítő, mind a teremtés ügynöke, mind az ügynök, amelyen keresztül az emberi elme képes elfogni és megérteni Istent. Philo és a középső Platonisták (filozófusok, akik vallási értelemben Platón tanításait értelmezték) szerint a Logosz egyszerre immanens volt a világon, ugyanakkor a transzcendens isteni elme.,

Az evangélium első fejezetében János szerint Jézus Krisztust “a megtestesült vagy testvé tett szó” (görög Logosz) azonosítják. Jézus logókkal való azonosítása a Jelenések ószövetségi (héber Biblia) fogalmain alapul, mint például a gyakran használt “az Úr szava”kifejezésben—amely Isten tevékenységének és hatalmának eszméit jelentette—, valamint a zsidó nézetben, hogy a bölcsesség az isteni ügynök, amely az embereket Istenhez vonzza, és Isten szavával azonosítják., János szerint az evangélium szerzője ezt a filozófiai kifejezést használta, amely könnyen felismerhető lenne az olvasók számára a hellenisztikus (görög kulturális) világban, hogy hangsúlyozza Krisztus személyének Megváltó jellegét, akit a szerző “az utat, az igazságot és az életet” ír le.”Ahogyan a zsidók a Tórát (a törvényt) Istennel előállónak tekintették, úgy János szerzője is Jézust tekintette, de Jézust az emberiség megszemélyesített életforrásának és megvilágításának tekintették. St., János úgy értelmezi a logoszt, hogy elválaszthatatlan Jézus személyétől, és nem egyszerűen azt jelenti, hogy a Logosz az a kinyilatkoztatás, amelyet Jézus hirdet.

Jézus azonosítása a logókkal, amelyet az Újszövetség különböző helyein, de kifejezetten János evangéliumában kijelentettek, tovább fejlesztették a korai egyházban, de inkább a görög filozófiai eszmék alapján, mint az ószövetségi motívumokon., Ez a fejlődés diktálta kísérletet tett a korai Keresztény teológusok, illetve apologéták, hogy kifejezze a Keresztény hit szempontjából az lenne érthető, hogy a Hellenisztikus világ, hogy lenyűgözni a hallgatóknak azzal a céllal, hogy a Kereszténység volt jobb, vagy örököse, minden, ami a legjobb volt a pogány filozófia., Így a bocsánatkérést, majd vitatott működik, a korai Apostoli (Keresztény) Apák kijelentette, hogy Krisztus, mint a preexistent logók, (1) kinyilatkoztatja az atyát, hogy az emberiség, illetve az alany, az Ószövetség megnyilvánulásai Isten; (2) az isteni értelem, amely az egész emberi faj osztja, úgy, hogy Hérakleitosz pedig mások, akik együtt élt ok voltak Keresztények Krisztus előtt; valamint (3) az isteni szó, amely által a világ felültették.