merevedési zavar a prosztatarák után
az idegmegtakarító technikán átesett férfiaknak olyan terápiákat kell felajánlani, amelyek várhatóan nem zavarják a spontán, természetes erekciós funkció lehetséges helyreállítását. Ennek fényében a péniszprotézis műtét nem tekinthető opciónak ebben a kiválasztott csoportban, legalábbis a műtét utáni kezdeti 2 évben, amíg egyes egyéneknél nyilvánvalóvá válik, hogy ez a helyreállítás nem valószínű.,
alkalmazható-e az erekció “rehabilitációja” az erekció helyreállítási arányának javítása érdekében?
a radikális prostatectomia utáni klinikai kezelés viszonylag új stratégiája abból a gondolatból fakadt, hogy a korai indukált szexuális stimuláció és a pénisz véráramlása elősegítheti a természetes erekciós funkció visszatérését és az orvosilag nem támogatott szexuális aktivitás újrakezdését. Az orális PDE5-inhibitorok alkalmazása erre a célra érdekes, mivel ez a terápia nem invazív, kényelmes, nagyon tolerálható., Bár a korai, rendszeres használata PDE5 inhibitorok vagy más jelenleg rendelkezésre álló,” on-demand ” terápiák széles körben tartják számon a műtét után céljából erekció rehabilitáció, az ilyen terápia elsősorban empirikus. A siker bizonyítéka továbbra is korlátozott.
vannak-e új stratégiák a közeljövőben, amelyek hasznosak lehetnek az erekció helyreállításának javításában a műtét után?
a legújabb stratégiák a barlangos ideg interpozíciós oltást és neuromoduláló terápiát foglalták magukban., Az előbbi, mint műtéti innováció, amely az idegszövet folytonosságának helyreállítását jelentette a péniszre, különösen akkor alkalmazható, ha az idegszövetet kivágták a prosztata eltávolítása során. Az általánosan korai diagnosztizált prosztatarák modern korszakában az idegmegtakarító technika továbbra is a sebészeti beavatkozással kezelt betegek többsége számára javasolt.
Neuromoduláló terápia izgalmas, gyorsan fejlődő megközelítést jelent az ép idegek újjáélesztésére és az idegnövekedés elősegítésére., A terápiás kilátások közé tartoznak a neurotrofinok, a neuroimmunophilin ligandumok, a neuronális sejthalál inhibitorok, az idegvezetékek, a szövetmérnöki/őssejt-terápia, az elektromos stimuláció, sőt a génterápia.